Ádám Jenő halálára emlékezünk

Ádám Jenő élete

Ki is volt ő valójában, honnan indult az élete és milyen állomásai voltak élete 8 évtizedének?

Egy hideg téli napon Szigetszentmiklóson látta meg a napvilágot 1896. december 12-én. Édesanyja Ónodi Aranka, édesapja Ádám István, rendőr, aki nagyon szerette a zenét, kiválóan fuvolázott. Ketten voltak testvérek, az  öccsét Lajosnak hívták.

Szülőfalujának nagy szerepe volt az életében, a poros utcákon a barátaival itt ismerkedett meg azokkal a népdalokkal és gyerekdalokkal, amelyeket később az általa összeállított tankönyvekbe fontosnak tartott beletenni, azóta is tanítják ezeket az óvodákban, iskolákban. 4 éves korában a család Budapestre költözik, a Déli Pályaudvar közelében lévő Pálya utcába. Az elemi iskolában nagyon szerette a földrajzot, az olvasás-írást és az éneket. Már 12 évesen kétszólamú misét komponál latin szöveggel és orgona kísérettel és verseket zenésít meg.

A szülei azt szerették volna, ha a fiuk a tanítói hivatást választja, így 14 és 18 éves kora között elvégzi a tanítóképzőt. Közben már tanít és zenei előadásokat tart, kórust és zenekart vezényel. Hegedülni és zongorázni tanul, orgonán játszik, sokat jár az Operába. Az iskolai önképző körök előadásainak szervezője, a zenei rendezvények mindenese. 19 évesen beiratkozik a tanárképzőbe, magyar-történelem-földrajz és német szakra, ezekből szerez oklevelet, miközben zenei stúdiumokat is folytat.

Sajnos, itt megtörik életvonalának a szép íve, mert kitört az I. Világháború és a 20 éves tehetséges fiatalembert besorozzák katonának, majd a kiképzés után Galíciába viszik, ahol hadifogságba esik és elhurcolják Szibériába.

Itt is próbálja hasznossá tenni magát és a katonatársak felvidítására zenekart hoz létre a fogolytársakból. Leleményesen konzervesdobozokból, fadarabokból, csontokból készítenek hangszereket.

Két év fogság után farkasvakság gyanújával hazairányítják, de a kemény szibériai tél miatt hazajutása meghiúsul. Petropavlovszkig jut, ahol kénytelen elidőzni és hogy élelemhez jusson, munkát vállal. A helyi színházban és moziban zongorázik, később egy Tatarszk nevű településen zeneiskolát alapít, de több környékbeli településen is szervezi a zenei életet.

1920-ban végre hazatérhet, de itthon megdöbbentő hír várja: bár vége a világháborúnak, de a Trianoni békeszerződés miatt Magyarország csonka lett.

Megpróbálja kiheverni a fogság és az elkeserítő politikai helyzetet és beleveti magát újra a tanulásba: felvételizik a Zeneakadémiára Kodály Zoltán zeneszerzés osztályába.

Évfolyamtársai: Szelényi István, Kerényi György, Bárdos Lajos és Donáti Antal voltak. Zenéjében megjelenik a népiség, a meleg líraiság, az egyszerűség és az eredetiség. Több kórust is vezet, Kodály felismeri a képességeit és 29 éven át az iskolai ének oktatás ügyében az életük összekapcsolódik.

Népdalgyűjtő útra indul ő is 1927 és 1928 között Zala, Somogy és Nógrád megyébe. Magnetofonnal vette fel a falvakban a lakosok énekét, majd hazatérve hallás után lekottázta a dallamokat, ezt az első leiratot nevezték támlapnak.

1925-ben a magánélete is rendeződni látszik, megnősül, felesége Römer Olga.

Első gyermekük 1934-ben születik, Mariannak keresztelik, második lánya 3 év múlva érkezik, őt Erikának hívják.

Munkássága mindig alkalmazkodik az igényekhez: mivel kórusokat vezet, műveinek nagy része férfikari mű, gyakran 4-5 szólamú. Előszeretettel komponál egyházi jellegű kórusműveket, zenekari kíséretes szólóének darabokat és sok a népdal ihletésű feldolgozása is. Ilyen a Magyar karácsony című daljátéka, amelyet az Operaházban is előadnak.

Az 1930-as évektől kezdődően egyre többet foglalkozik a tanítás, az iskola és a nevelés problémáival, így viszont kevesebb ideje marad a komponálásra, vezénylésre. Felismeri, hogy a zeneművészetben különleges nevelőerő rejlik, amivel élni kell, fel kell használni. 29 éven át tanít a Zeneakadémián szolfézst, ének gyakorlatot, népzenét, kamaraéneket, dalirodalmat. A módszer, amely Kodály-módszer néven terjedt el a nagyvilágban, tulajdonképpen Ádám Jenő munkája, hiszen ő dolgozta ki.

Közben dúlt a II. Világháború, 1944-ben Budapest ostroma miatt pincében bujkált családjával. A háború után töretlenül folytatta népnevelő munkáját: Énekeskönyvet írt az általános iskola 8 évfolyama számára (1947-48), amelyet sajnos 1950-ben kivontak az iskolai használatból.

Rádió- és TV előadás sorozatot indít, hogy így is népszerűsítse a zenét. A népdaltanítástól kezdve a klasszikus szimfóniák titkainak ismertetésével a zenei műveltség terjesztőjévé vált. E törekvését könyv formájában is megalkotta Skálától a szimfóniáig címmel, majd később megjelent a Muzsikáról c. könyve (1953). Ebben az évben átvette az opera szakos növendékeket és számukra új dalgyűjteményt szerkesztett, a Dal mestereit. A 12 kötetesre tervezett sorozatban közel 500 egyszólamú zongorakíséretes dal jelent meg, ma is ebből tanulnak a hangképzésre járó növendékeink.

1950-től szomorú része következik az életének: előbb Mariann lánya hal meg 16 évesen, majd feleségét is elveszíti 1964-ben. 1959 szeptemberében a munkahelyéről, a Zeneakadémiáról is elbocsátják, nyugdíjba kényszerítik.

Külföldi utakkal vigasztalódik, elviszi a magyar módszert, a magyar népzenét, Kodály és Bartók műveit Amerikába, az ott élő magyarsághoz, hogy ezzel is erősítse identitásukat és ismeretterjesztő előadásokat tart több tucat városban.

1955-ben Érdemes művész díjat, majd 1957-ben Kossuth-díjat kap, 1977-ben Szigetszentmiklós díszpolgárává avatják.

  1. október 5-én ünnepélyesen megnyílik az Ádám Jenő Emlékház Szigetszentmiklóson, az Árpád u. 29-ben. A megnyitón Szokolay Sándor zeneszerző mondott ünnepi beszédet és Ádám Jenőt személyesen is köszönthette, hiszen még részt tudott venni szülőháza avatásán.
  2. május 15-én, 86 éves korában halt meg Budapesten, sírja a Szigetszentmiklósi Temetőben van. Saját kérésére temették el szülővárosában, mint ahogy kérésére utcát és iskolát is elneveztek róla.

Az utókor feladata őrizni a nevét, munkásságát, műveit, ápolni és látogatni a sírját a helyi temetőben.

Minden év május 15-én ünnepélyes koszorúzással emlékezünk a temetőben névadónkról a sírjánál. A mostani helyzetben arra kérek mindenkit, ha teheti, látogasson ki a napokban a sírhoz és egy szál virággal tisztelegjen a kiváló zenetanár, karnagy, zeneszerző, népdalgyűjtő és egyházzenész előtt.

Iskolánk mottója:
Elméletieskedő filozofálásban igen csak bővelkedünk. Többet ér az egészséges, céltudatos szellem, a sugárzó szeretet. E szakmában azé az első szó, aki megtörölt már egy nedves orrocskát. Olyan tanítóé, aki hivatásában következetes, őrzi függetlenségét, személyében példamutató. Olyan nevelőé, akinek nemcsak több megbecsülésre van jussa, hanem aki joggal vár bizalmat, hogy munkájában hite erősödjék.”
(Ádám Jenő)

Kincses Edit