Köszönet

Kedves Szülők, Diákok és Kollégák!

Eljött az a pillanat, amikor „letészem a lantot”, és átadom a hajó kormányzását a következő vezetőnek, Pál Norbertné, Zsuzsa néninek.

Búcsúszavak helyett köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, akivel együtt dolgoztam, mint pedagógus, és mint vezető is. Sokat köszönhetek Önöknek szülőknek, Nektek gyerekek, és persze a kollégáimnak is, akik kitartottak mellettem jóban, rosszban. Voltak szép, izgalmas, de néha szomorkás napjaink, éveink is, de akár a József Attila Általános Iskola és AMI, akár az Ádám Jenő Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola vezetésével eltöltött idő életem legszebb éveit jelentette.

Öröm volt nézni az évnyitón megjelent új diákokat, és az iskola valamennyi tanulóját, ahogyan várták az tanév kezdetét (no lehet, hogy nem mindenki, de év közben azért ők is elfogadták, hogy az iskola, a tanulás fontos mindenki számára). A tanév során egyre bátrabbak lettek kis elsőseink, szomorúak a végzős diákok. Az évzárón pedig boldog, vidám arcok néztek vissza ránk, hiszen mindenki megkezdhette a megérdemelt szünidőt. Mindezt megélni egy csodálatos dolog, nem is lehet szavakban kifejezni.

Kedves Szülők, Önök mindig bíztak iskolánkban, remélem ezután is így lesz, hiszen a munka továbbra is olyan lelkesen folyik, mint eddig. A pedagógusok, és az iskola valamennyi dolgozója a lelkes, kitartó, felelősségteljes munkájával biztosítja Önöknek az eddig megszokott színvonalat. Még egyszer köszönöm Önöknek, hogy iskolánkat választották, hogy részese lehettem az Önök gyermekének tanításában, nevelésében, láttam őket szinte felnőtté válni. Köszönöm a sok segítséget, különösen a járvány ideje alatti türelmüket, megértésüket, hiszen ez az időszak mindannyiunk számára nehéz volt:

A tanár minél többet tanít, a diák annál kevesebbet tanul.
A család értéket ad, a tanár kapukat nyit, a társak, mint katalizátorok hatnak.
(Mönks)

Azonban közös erővel ezt is átvészeltük. Nem szeretném, ha még egyszer ilyen nehéz helyzetbe kerülnének. Köszönöm Önöknek a rendezvényeink alkalmával nyújtott segítséget, a sok finomságot, amit készítettek: Szülők bálja, Jézuska Járat, jótékonysági rendezvények, és sorolhatnám, de külön köszönöm a tanévzárón okozott meglepetést (igyekszem majd élménybeszámolót írni Önöknek).

Kedves Diákok, úgy gondolom, veletek még fogok találkozni egy-egy ünnepségen, rendezvényen, ahol esetleg beszélgethetek veletek, és elmesélitek örömötöket, bánatotokat – remélem inkább sok örömről, vidámságról fogtok beszámolni. Mit is kívánhatnék Nektek, mint jó tanulást, sok-sok ötöst, és legyetek mindig boldogok, vidámak és ne felejtsétek: Mindenki értékes ember, csak meg kell találni a Neked való elfoglaltságot, amiben örömet lelsz:

Találj rá arra, ami lángra lobbantja benned a szikrát, hogy a magad módján világíthasd meg a világot!” (Oprah Winfrey)

Kedves Munkatársaim!

Úgy gondolom, hogy sok szépet és jót éltünk meg együtt, ugyanakkor voltak nehéz pillanatok is, sőt hónapok, amikor egymásra támaszkodva haladtunk előre, segítve, biztatva egymást, és sikerült az akadályokon is át eveznünk. Köszönöm mindenkinek a kitartást, a segítséget, hisz mit ér a hajóskapitány matrózok nélkül. A munka oroszlán része a tiétek volt. Hiszen valahol olvastam, hogy pedagógusként (és ez a többi dolgozóra is igaz): „támogatsz, magyarázol, tervezel-szervezel, dicsérsz, adminisztrálsz, fél csésze kávét iszol meg három szünet alatt, békítesz, gyerekeket látsz felcseperedni, álmokat váltasz valóra, büszke vagy… és ez csak egy átlagos napod.”

Nem búcsú ez, csak köszönet, köszönet mindenért, a kiváló munkátokért, a jó, szép eredményekért, legyen az általános szaktantárgyi, művészeti, vagy sport siker, mind a közös munka eredménye. Nektek is köszönhetem, hogy ezek az évek voltak a legszebb munkaéveim. Nap, mint nap örömmel léptem át az iskola küszöbét, hisz tudtam, hogy bár mi is vár aznap ránk, nem kell aggódni, közösen, veletek, megoldjuk. Ti voltatok az én nagy családom, biztos segítség a munkámban.

Még egyszer: nem búcsúzni szeretnék. Továbbra is szeretettel gondolok mindenkire, ha bárkinek segítségre, tanácsra lenne szüksége, csak egy jó kis beszélgetéshez lenne kedve, vagy csak úgy kávézgatni, élményeket felidézni, az ajtóm nyitva áll mindig, mindenki előtt.

Végezetül Németh Lászlót szeretném idézni (nem ússzátok meg idézet nélkül):

Az, hogy az iskola – és benne a tanár – milyen volt, csak jó tíz évvel az iskola elvégzése után kezd kiderülni. A tanár nem tudja – fogalma sincs -, hogy mikor hat igazán növendékére, egy gesztussal, egy szóval, odavetett tréfás félmondattal.
(Németh László)