Piaf és a magyar sanzonok, kuplék…

… avagy széljegyzet egy koncert margójára.

Talán április lehetett… Vagy május volt? Nem emlékszem pontosan. Csak arra, hogy megkeresett iskolánk vezetője, Zilling Ibolya, hogy van egy fantasztikus ötlete! Egyszer régen a gimnáziumban látott egy remek sanzon estet és annyira tetszett neki, hogy szeretne ősszel nálunk is egyet.  Hiszen itt az iskola magánének tanszaka, kiváló növendékekkel, tanárokkal!

Elgondolkoztam rajta. Valóban, sok ügyes tanítvány jár hozzánk, vannak, akik zenei pályára is készülnek. Aztán rájöttem, ez nem is olyan könnyű! Hiszen Edith Piaf élete tele volt fájdalommal, bánattal, halállal. De ettől lett a művészete oly csodálatos és mély, mely a mai napig hat az emberekre. Egy ilyen szomorú élet… és a tanszak 12-18 éves növendékei! Hála Istennek, ők nem ismerik ezeket az érzéseket. De így mit tudhatnak ezekről a szenvedésekről, szenvedélyekről? Hogyan tudnák visszaadni a színpadon? És ha nem tetszik a közönségnek? Komoly dilemmát okozott…

Talán… ha jobban megismerik PIAF-ot! Komoly kutatásba kezdtem, hogy ne csak a száraz tényeket tudjam meg Róla, hanem kicsit jobban betekinthessek a mindennapjaiba.

Majd elkezdtük a próbákat. Eleinte nem tetszettek a dalok az ifjaknak. De meséltem RÓLA nekik, ami meglepetésemre érzelmeket, érzéseket hívott elő belőlük. Aztán meghallgattuk, hogy Ő minként énekelt.

Találtunk alapokat, de nem minden dalhoz. Viszont kottákat igen, így felkértem DARVASSI ANDREA KAMILLA zongoratanár és korrepetítor kollégámat, hogy legyen az est kísérője. Örömmel vállalta.

És hogy még hangulatosabbá tegyük a koncertet, kiválasztottam néhány magyar sanzont és kuplét, hogy egy kis vidámság is színesítse a műsort. BUJTOR XÉNIA GEORGINA kolleganőm vállalta a jelmezek beszerzését, mely színvilágával vidámította a Piafra oly jellemző fekete szoknya, fekete blúz összeállítást.

NÁDASDY ANDRÁS a színpadképet tervezte meg és rendezte be a kor hangulatának megfelelően.

A technikát SÁNDOR ZOLTÁN  és DÉR KRISZTINA énektanár kolléganőm biztosították.

Hosszú hónapokat töltöttünk próbákkal, igyekezve előhívni a megfelelő „pillanatokat”, hogy hasonlítson Piaf előadására. Darvassi Andrea minden zongoraóra után rohant hozzánk, hogy együtt dolgozhassunk, együtt találjuk meg a „tökéletest”. Összhangban legyen a zongora hangzása, hangereje, hangszíne, tempói az énekes elképzelésével, megoldásaival.

Majd elérkezett a várva-várt est.  Elsőként RÓZSA KRISZTINA énekelte a „Valami kis szerelem…” című dalt. Soha nem fordult még ilyen elő, hogy egy alig 2 hónapja tanuló lánnyal indítsak egy koncertet! De bejött a megérzésem! Kriszta csodálatosan, profi módon szerepelt és hatalmas tapssal jutalmazta a közönség.

Ezt követte PINTÉR DOROTTYA a „Sétál a korzón…” számával. Dorottya hangja csodaszép és maga a leányzó is elbűvölő. Rajta már érződött a több éves énektanulás és rutin. KEREKI ANNA a „Jaj,de jó a habos sütemény…” című nagyon régi slágert énekelte, mely ma is mosolyt csal az emberek arcára.

Ez után egy duett következett, RÓZSA KRISZTINA és CZINEGE JOHANNÁN előadásában. „Maga nős ember, vagy boldog?” – kérdezték egymástól a fiatalok. Krisztina épp oly bájos volt, mint az első számában, Johannán pedig „schlagfertig”-ségével nyűgözte le a közönséget.

„Az ónhuszár” című aranyos kis történetével SZŰCS LILI mutatkozott be. Neki ez volt a második fellépése. Rajta még érződik a rutintalanság, de határozottan fejlődő képes, ahogy tisztán, kedves hangon énekelt.

Ebből a blokkból az utolsó számot, a „Nevet a Róth” –ot, CZINEGE JOHANNÁN mutatta be, hatalmas sikerrel.

És eljött a Piaf számok ideje, melyeket DENKE DORKA, TURÓCZI TAMARA, KEREKI ANNA és KALCSÓ FRUZSINA előadásában hallhattuk.

DORKA operaénekesnek készül, gyönyörű, drámai szoprán hangja van. Februárban lesz a felvételije a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumba, ami jelenleg a Liszt Ferenc Zeneakadémia gyakorlóiskolája. Innen felvételiznek az énekesek a Zeneakadémiára. A „Nem, nem és nem…” valamint a „Milord” című sanzonokat adta elő, nagy sikerrel.

TAMARA még csak 13 éves, de felnőtt, csengő hangjával, komoly gondokozásával, profizmusával már most a Konzervatóriumban lenne a helye. Remélem ő is el fog jutni oda. „A fejemet úgy elcsavartad…” számot énekelte, hatalmas átéléssel és dinamikai megoldásokkal.

FRUZSINA szintén a kezdők csapatát erősíti. Gyönyörű, modellszerű „márvány” arcával és szép alakjával vonzza az ember tekintetét, csengő, telt hangja szép színnel van megáldva.

ANNA a „Padam”-ot adta elő szintén hatalmas átéléssel és muzikalitással.

Végül a 3. részben újra magyar műveket énekeltünk, melyek inkább a humorra és szerelemre voltak kihegyezve.

LENGYEL DÁNIEL kezdte „Az ernyő” című kupléval, mely nevetést váltott ki a közönségből. Dani pedig a saját humorával spékelte meg az előadását, melyet nagy tapssal jutalmaztak. „Gyönyörű így Budapest” – énekelte SZŰCS LILI a tőle várt kedvességgel.

TURÓCZI TAMARA egy nadrágszerepet adott elő, „Én és a kisöcsém” címmel. Hangja itt is erőteljesen, csengéssel szólalt meg és bemutatta tánctudását is, melyet NÁDASDY ANDRÁS kollegámnál tanul a MUSICAL tanszakon.

„Köszönöm, hogy imádott” – szólt újra PINTÉR DOROTTYA édes, csengő hangján, a rá jellemző kacér mosollyal és finom mozgással.

Ez után LENGYEL DÁNIEL zárta a sort az „Oda vagyok magáért” slágerrel, melyben a női szíveket hódította meg a közönség soraiból.

KALCSÓ FRUZSINA a „Haccáré” –ban nyújtott kiemelkedő teljesítményt, melyet már éneklés közben tapssal jutalmaztak. Az utolsó refrénre pedig az egész tanszak bejött táncolva, énekelve, mintegy finálét adva.

KINCSES EDIT intézményegység-vezető helyettes a tőle megszokott profizmussal vezette végig a műsort, érdekes történeteket mesélve.

DARVASSI ANDREA KAMILLA kolléganőm kimagasló szintű zongorakísérete magabiztosságot adott a fiataloknak. Így egy jó hangulatú és kellemes estében lehetett része a közönségnek, melyet Ibolya csokoládéval jutalmazott a végén.

Készítette Szikora Krisztina magánének tanár.

2019-11-08