Mai vendégünk Gál Róbertné Pusztai Mária (Szigetszentmiklósi Ádám Jenő Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola), akivel az állatasszisztált szolfézsórák tapasztalatairól és a gyerekekre gyakorolt hatásáról beszélgettünk.
- Kedves Mária, hogyan tud találkozni az állatok és a zene világa?
A találkozás érzelmi síkon történik: zene is és az állatok is az érzelmeinkre hatnak. Közös pont továbbá, hogy mindkettőben metakommunikációs eszközöket használunk. A zenében és az állatokkal végzett tevékenységben az eredményhez, az élményhez szükség van együttműködésre. A karmesteri jelzések, arckifejezések, ha nem kifejezők és pontosak, akkor másféle zene szólal meg, mint amit a karmester elképzelt. A kutya is akkor mutatja be kért a trükköt, ha a növendék magára vonja a figyelmét, „rábírja” az együttműködésre és pontos jelzéseket használ.
- Mire van szükség egy állatasszisztált óra tartásához? Bármilyen állat alkalmas lehet erre a feladatra?
Fontos az összehangolt felkészülés. Már korábban kipróbáljuk a játékokat Padme kutyával és a felvezetőjével, Ferenczi Tímeával. hogy hogyan működnek, megvalósíthatók-e egyáltalán. Ezeket az órákat ugyanis hárman tartjuk: a kutya, a felvezetője és én, a tanár. A megszokott eszközökön kívül nagyobb térre, esetleg karikára, kisebb sámlira, székre, amire a kutya felléphet és sok-sok jutalomfalatra van szükség.
Ha az órai hangulat megalapozása, az érdeklődés felkeltése a cél, akkor valójában sokféle állat szóba jöhet, olyan is, akivel máshogy tud a diák kontaktusba kerülni, például rovarok, puhatestűek esetében.
Ha az óra feladatai, célja túlmutat a szemléltetésen, akkor a ló, a macska és a kutya alkalmazható elsősorban. Ezek az állatok előzetes tanulási folyamat után képesek felismerni más helyszínen is a begyakorolt feladatokat és egy kis bíztatásra, ami leginkább jutalomfalat ezt szívesen megismétlik.
- Hogy zajlottak a foglalkozások? Milyen elvárásai voltak a tanóra előtt és melyek teljesültek ezekből?
Az óra köszönéssel és kezdőkörrel indult, a gyerekek megsimogathatták a kutyát. Ezt követték a zenés-játékos feladatok, amelyeknek a jutalma az volt, hogy a kutyától apró trükköt lehetett kérni. Az óra végére olyan közösségépítő játékokat terveztünk, ahol több mozgás volt, például szoborjáték zenére vagy alagút. Az óra végi zárókörben elmondták a gyerekek, hogy mi tetszett nekik a legjobban és kaptak egy kisméretű fényképet az új, négylábú barátjukról. A szülőktől tudom, hogy ez a kép mennyire fontos lett a gyerekeknek. Szívesen idézik fel az élményeiket és várják a következő alkalmat.
Több volt bennem a kíváncsiság, mint az elvárás. Kevesebb feladatot, de személyre szabottan kaptak a gyerekek. Az óra is lassabb folyású volt, mint a megszokott. Érdekes volt, hogy mindenkinek máshogyan kellett mozgósítania magát. A gyerekeknek az érzelmeiket is szabályozniuk kellett, elvégre nem lehetett akármikor odamenni a kutyához és megsimogatni. A zenei feladatok kiválóan, élvezetesen működtek, mókás megoldások születtek. Az a célom, hogy jó hangulatban közös nevezőre hozzuk a zenét a kutyával, teljesen jól megvalósult.
- Mennyire kellett máshogy készülni egy olyan foglalkozásra, ahol egy állat is jelen volt?
Teljesen máshogy. Az órára hármasban készültünk, a kutya, a felvezetője és én. A megoldandó feladat az volt, hogy az egyes zenei készségfejlesztéseket hogyan lehet „kutyásítani”. Itt figyelembe kellett venni a kutya adottságait, a méretét, milyen mozgásokat, trükköket ismer és csinál szívesen, hogyan tudjuk a gyerekeké mellett az ő érdeklődését is fenntartani. A tanmenet mellett meg kell felelni az állatjóléti szempontoknak is, látni kell, ha fárad a kutya és pihenési lehetőséget adni – ezt is bele kell tervezni az órába.
- Mi volt a gyerekek visszajelzése?
Először meglepődtek, majd furcsa volt számukra, hogy nem csak kutyasimogatás van az órán. Szeretik és várják ezeket az alkalmakat. Ők azt hiszik, ez csak játék és valóban játszva, számukra észrevétlenül tanulnak, tapasztalnak.
Fontos számomra, hogy a gyerekek legalább olyan vagy inkább jobb hangulatban menjenek ki az óráról, mint ahogyan bejöttek. Ezt egy szőrös, fegyelmezett és mindenkinek engedelmeskedő négylábúval könnyen el lehet érni.
- Milyen hosszútávú hatása volt ezeknek a foglalkozásoknak?
Egyelőre nincs tanulmány arról, hogy szolfézs tantárgy esetében sokkal jobban, tartósabban rögzült egy ismeret az állatasszisztált óra miatt. Ezt csak remélni tudjuk, mert az biztos, hogy az érzelemhez kötött ismereteket jobban megjegyzik a gyerekek. Ami rögtön látható előny, az a motiváció, az oldott hangulatú óra. Az, hogy az odafigyelést, részvételt kutyával való foglalkozással jutalmazunk, a kényelmesebb vagy visszahúzódóbb növendékeket is aktivizálja. Páros feladatoknál, ahol a növendék a kutyát irányítja, kis főnöknek érezheti magát, ez tovább erősíti az önértékelését.
A gyerekek rugalmasságot látnak tőlünk, felnőttektől: ilyen is lehet, így is lehet tanulni.
- Ön szerint mennyire lehet más tantárgyak esetében is állatasszisztált órákat tartani?
Tudok arról, hogy testnevelés, olvasás, környezet, matematika, kémia, természetismeret, táncórába is beillesztették az állatasszisztált edukációt. Megfelelő átgondolás mellett szerintem minden tantárggyal lehet párhuzamot találni. Az, hogy az iskolánkban a szolfézs volt az első, ahol alkalmaztuk, sokakat meglepett. Könnyebb elképzelni egy biológia vagy környezetórát kutyával, ahol élő szemléltetőkent van jelen az állat. Azzal viszont, hogy a gyermeknek feladata van a kutyával, dolgozhat vele, egy másik cél valósul meg és az óra is élménydúsabbá válik.
Forrás: moderiskola.hu